A leopárdgekkók gondozásának alapjai

2020. június 17.

A leopárdgekkók gondozásának alapjai

A leopárdgekkó az egyik legnépszerűbb kedvtelésből tartott gyíkfajta. Már több mint 30 éve tenyésztik fogságban. Mivel különböző színekben, mintákban és méretekben kaphatóak, könnyedén találhatunk igazán tetszetős példányokat közülük. Az érdekes hangjuk, és a nyelvük, amivel meg tudják mosni a szemüket, csak még izgalmasabbá teszik őket. Mindezek mellett barátságosak is, szóval ideális társak, ha hüllőt szeretnénk tartani.

Terrárium

Minimum 40, de két gekkó esetében inkább 60-70 literes terráriumot válasszunk, amelynek a magassága legalább 30 cm. Ügyeljünk arra, hogy a terrárium tetején biztonságosan rögzíthető legyen a világítás, megfelelő legyen a szellőzése, és távol tartsa többi házi kedvencét (ha van). Egy nedves mohával megtöltött doboz segítheti a gekkó vedlését. Néhány szikla és fadarab hozzájárul a természetesebb környezet kialakításához, továbbá mászási felületet vagy rejtekhelyet is biztosíthatnak. Élő vagy mesterséges növények betelepítésével dekoratívabbá tehetjük a terráriumot.

Szubsztrátum

A terrárium alja állhat apró vagy lapos kövekből, műfűből. A nagyobb homokszemcsék lenyelése bélproblémákat okozhat, ezért körültekintően kell megválasztani a szemcseméretet.

Világítás és hőmérséklet

A leopárdgekkók melegen tartásához a legjobb megoldás például egy fűtőpárna alkalmazása, amit a terrárium egyik végében helyezünk el, és így csak azt a felét melegítjük fel vele. Ezzel tudjuk biztosítani a szükséges hőmérsékletváltozást (hideg és meleg oldalt) egyetlen terráriumon belül. A melegítőkövek túlságosan felforrósodhatnak egy gekkó számára, és égési sérüléseket szenvedhetnek általuk, ezért azokat javasolt inkább kerülni. A jobb láthatóság érdekében egy kisebb erejű izzót felszerelhetünk a terrárium tetejére, amit naponta 12 órára hagyhatunk felkapcsolva. Mivel a gekkók főleg éjszaka aktívak, ezért nincs szükségük külön UVB fényre. A búvóhelyükön/házikójukban, vagyis a melegebb oldalon 30-32 °C-nak kell lennie, a környezeti levegő, vagyis a szoba hőmérséklete viszont elég, ha 23 °C-os.

Étel és víz

A leopárdgekkók nem esznek növényeket vagy zöldségeket, mindenképp élő rovarokat kell beszereznünk a tápláláshoz. Kínálhatjuk őket lisztkukacokkal, sáskával vagy tücskökkel, esetleg hetente egyszer nagy viaszmoly lárvákkal vagy gyászbogár lárvákkal. A rózsaszín egerek viszont nem megfelelőek a gekkók számára. A rovarokat minimum 12 órára az etetés előtt helyezzük egy szelet krumplit tartalmazó edénybe, hogy elegendő vízforráshoz jussanak.

Ahhoz, hogy hidegvérűink megkapjanak minden szükséges vitamint és ásványi anyagot, szórjunk a lárvákra vagy a tücskökre közvetlenül az etetés előtt kiegészítő vitaminporokat. Arra vigyázzunk, hogy a porból soha ne kerüljünk a gekkók szemébe.

Egy sekély, friss vízzel teli itatónak mindig a rendelkezésre kell állnia. Fontos, hogy ne legyen felborítható. Győződjünk meg arról, hogy a nagyobb és a kisebb hüllők is kényelmesen ki tudjanak mászni belőle. Vitaminokat soha ne adjunk a vízhez.

Érintés, kézben tartás

Amíg gekkónk hossza el nem éri a 15 cm-t, addig ne fogjuk meg. Ha gyíkunk már elég nagy hozzá, akkor a legjobb, ha leülünk a földre, és hagyjuk, hogy kedvencünk másszon az ujjainkon keresztül. Kezdetben a foglalkozások csak 10-15 percesek legyenek, hogy a gekkó fokozatosan tudjon hozzászokni az érintésünkhöz. Soha ne fogjuk meg hidegvérűnk farkát, mert ledobhatja, és akár 40 nap is eltelhet, amíg teljesen regenerálódik.